“Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.” (1Tim 6,12)
Minden kultúrában jellemző, hogy a felnövekvő ifjakat valamely beavatási szertartással fogadja nagykorú tagjaivá a közösség. A keresztény egyházakban is meg van ennek a hagyománya. A katolikus egyházban két lépésben történik: az elsőáldozással és a bérmálással. Evangélikus egyházunkban ennek gyakorlata a konfirmáció. A szó jelentése megerősítés. Ünnepélyes keretek között a gyülekezet nagykorú tagjává fogadják a fiatalokat, akik ezután részesülhetnek az úrvacsora szentségében. A konfirmáció a gyermekkeresztség felől nézve az az alkalom, amelynél a felnőtt gyermek vallást tesz arról, hogy megismerte a keresztségben nyert kegyelmet, és hogy ebben a kegyelemben akar járni. Ezért nem lehet a konfirmáció “kikonfirmálkodás”, hanem éppen az elköteleződés alkalma.
Konfirmációi oktatás
A konfirmációi oktatás célja a keresztény hit alapvető igazságainak, valamint az evangélikus egyház sajátosságainak megismertetése. A konfirmációs oktatás a hetedik évfolyamban indul, ám az iskolai hitoktatástól függetlenül, gyülekezeti keretek között történik.
A készülés részét képezik a hetenkénti konfirmandus órák, a vasárnapi istentiszteletek látogatása, az egyházmegyei konfirmandus nap és a tavaszi tábor. További információ a lelkészi hivatalban.
Konfirmandus vizsga és konfirmáció
A konfirmandusok már a konfirmációi vizsgán is megvallják hitüket a kérdésekre adott feleleteikkel. A konfirmációi istentiszteleten pedig elmondják az Apostoli hitvallást, ezzel kijelentik a konfirmandusok, hogy hitükkel beleépülnek az egész keresztyénség hívő közösségébe. Ez után személyes hitükről tesznek bizonyságot a konfirmációi vallástétel formájában. Gyülekezetünkben a konfirmáció ünnepi istentiszteletét pünkösd vasárnap ünnepeljük. A vizsgára pedig általában egy héttel előtte kerül sor.
